Korábban még nem olvastam Bauer Barbarától egy regényt sem, de tizennegyedik kötete ezúttal a második világháborút feldolgozó, generációkon átívelő és meglepően sok történelmi tényen alapuló családtörténetet ígért, melynek helyszíne Etyek. A Jaffa Kiadó legfrissebb őszi megjelenése kellemes meglepetés, és közel sem olyan könnyed olvasmány, mint azt sejtettem.

Bauer Barbara maga is etyeki, korábbi regényei, mint A fényfestő vagy a Kétszáz éves szerelem tették ismertté. Hamar nyilvánvalóvá vált számomra, hogy ahhoz, hogy Etyek háború előtti évtizedeit, majd a háború erőt próbáló éveit, s a svábok, magyarok és zsidók együttélését is ennyire hitelesen bemutassa, bizonyára saját gyökereihez kellett visszanyúlnia. A könyv megírásához hónapok kutatómunkája, rengeteg interjú és beszámoló segítette Bauer Barbarát, s a végeredmény magáért beszél, a Sommer család történetével minden magyar család rezonálhat.

Az írónő bár könnyed stílussal ír, számomra mégis szembetűnő volt az az elegancia és kifinomultság, ahogy Bauer közelíti az olvasóit a karaktereihez. Egyszerre éreztem, hogy a tizennégy éves Annán keresztül a felnőtté válás viszontagságos élményeit mutatja be, mint ahogy figyelemmel kísérhetjük a különböző generációk megküzdési stratégiáját is a németek, majd az oroszok által megszállt Etyeken. Biztosan az elmúlt időszak olvasmányélményei mondatják velem, de Szabó Magda hatását érzem akkor, amikor az írónő tanítani szeretne néhány, számomra mindenképp megragadó jelenettel. 

“Anyám mindig azt mondta, hogy a lélek útja szabad, bárhová eljut, és bárhonnan hazatalál. Mégis azt vallotta, hogy a múltunkat ott találjuk, ahol van kihez kimenni a temetőbe, a jövőnket pedig ott, ahol egyszer majd megbékélésre találunk.”

A regény címe számomra a reménynek a szimbóluma, lévén, ahogy erre az írónő is utal, fekete rózsa nem létezik a természetben, mégis Anna hisz benne, s miután édesapját, ikerbátyjait és szerelmét is besorozzák, a remény az egyetlen menedéke. A fekete rózsa a reményteli várakozás regénye, főszereplői azok, akik maradtak, akik türelmetlenül várják haza a család férfitagjait. Mégis, a nők azok, akik rendíthetetlenek, az írónő határozott karakterekként ábrázolja őket, nem törnek meg és nem térnek el a napi rutinjuktól sem, még a megszállás alatt sem.

“Akkor van rend a világban, amikor a férfiszívet egy lány töri össze. Az meggyógyul, amikor újra lángra lobban. De amit ők láttak és csináltak, és amit velük tettek, az örök sebeket hagyott.”

„El kell mondanunk! Szembe kell néznünk azzal, ami történt, és tovább kell adnunk. Különben mindhiába volt, hiába szenvedtünk, hiába vannak áldozatok.”

Számomra a regény igazi értéke az, hogy rámutat a karaktereiben – és olvasóiban – rejlő stabil értékrendre, mely elengedhetetlen olyan gondterhelt időszakokban, amikor a hatalom érzésétől ittas társadalom megbénítja saját tagjait. Ennek az értékrendnek pedig kizárólag a generációról generációra átadott hagyományok adják az alapját és stabilitását. Itt nem is kell komoly dolgokra gondolni, egyszerűen csak az otthon illatára, vagy a vasárnapi ebéd felett megbeszélt heti eszmecserére. A könyv számomra segített az alapértékek fontosságának hangsúlyozásában, illetve abban, hogyan érdemes megküzdeni az értékrendet kikezdő erőkkel szemben.

„Akinek a bosszú, gyűlölködés az éltető eleme, az nem tud mit kezdeni a jósággal. Ha bosszút állok, ezeket az érzéseket táplálom benne, és lenne miért visszajönnie. Azzal, amit tettem, talán nem tud mit kezdeni. Megköszönni nem fogja, el sem ismeri, de hogy megbénítottam vele, abban biztos vagyok. Erre nincs válasza.”

A fekete rózsa olvasása közben többször jutott eszembe Kepes András Tövispuszta című regénye, mely szintén a 20. század gondterhelt időszakaiban mutatja be egy falu történetét, kiemelve több családot és annak tagjait, saját boldogulásukat, nem kímélve a szereplőket. Talán Bauer Barbara regénye még több spirituális elemet tartalmaz, de ez nem azt jelenti, hogy kevésbé megrendítő vagy tényalapú az, mindössze az írónő egy alapvetően szívmelengető és tanulságos történetet nyújt olvasóinak, amit különösen ajánlok ebben a bizonytalan időszakban a blogot kitartóan követőknek. 🙂