Egy nap alatt elolvasható őszi megjelenések

Idén ősszel sem állt le a könyvpiac, sőt, alig lehet válogatni a rengeteg új megjelenés közül. Többször érzem azt, hogy csak kapkodom a fejem, mindenevő olvasóként pedig még nehezebb dolgom van, hiszen szeretnék tájékozott maradni mind a szépirodalmi, mind a tényirodalmi művek kapcsán, ugyanakkor egy izgalmas krimi vagy egy modern naplóregény is helyet kap a könyvespolcomon. Ezúttal egy történelmi témájú, valós események alapján írt regényt, egy krimit és egy igazi karanténnapló ajánlóját hoztam Nektek. Mindegyik könyv olvastatta magát, így munka utáni kikapcsolódásként ajánlom hétköznapokra, vagy elvonulós hétvégékre.

Viola Ardone: Gyerekvonat (Athenaeum, 2020)

A Gyerekvonat című könyv Viola Ardone, a nápolyi szerző harmadik regénye. Ardone jelenleg inkább tanárnak vallja magát, mint írónak, mégis említett könyvét már huszonöt nyelvre lefordították, hatalmas sikert aratott a 2018-as frankfurti könyvvásáron. Bár az alig nyolcéves Amerigo Speranza története önmagában fikció, az írónő valós események alapján dolgozta ki karaktereit, témája nem hétköznapi, így abszolút érthető az író ars poeticája, miszerint csak akkor ragad tollat, ha valóban fontos eseményekről szeretne beszámolni.

A Gyerekvonat helyszíne az éppen csak a II. világháború vereségéből kilábaló Olaszország, azon belül is az igazán elszegényedett dél-olasz térség, itt él Amerigo, akit a jobb élet reményében küld el írni-olvasni nem tudó édesanyja északra, hogy a teljes téli időszakot egy olyan családnál tölthesse, ahol biztonságban érezheti magát, meleg étellel várják, gondoskodnak róla.

Amerigo ártatlan, gyermeki szemüvegén keresztül mutatja be az író Olaszország újjászületését, saját döntései mögött egy ország hangját ismerhetjük meg. Szívszorító és fontos olvasmány a korai felnőtté válásról, illetve arról, hogy egy anya milyen áldozatokra képes saját fiáért, s hogyan jut el addig Amerigo, hogy kételkedjen az édesanyja által biztosított védőháló stabilitásában.

Lucy Foley: Vadászparti (21. Század Kiadó, 2020)

Bár nem vagyok hatalmas krimirajongó, szeretek néha egy-egy izgalmasnak ígérkező könyvet kézbe venni, pláne, ha pszichothrillerként harangozza be a kiadó, na meg ha egy sikerlistás könyvről van szó. Foley hangulatteremtő ereje már az első pár oldalon magába szippant, a havas Skót-felföld elhagyatott szállása nem kecsegtet túl pozitív kimenetellel. Adott egy baráti – vagy legalábbis annak tűnő – társaság, akik a szilvesztert a város zajától messze, együtt szeretnék eltölteni, ám nemhogy ünnepi hangulat nem uralkodott el rajtam olvasás közben, a saját meglévő kapcsolatrendszeremet is át kellett gondolnom a könyv kapcsán.

A könyv elején rögtön fény derül arra, hogy bizony egyikük holttestére bukkannak, így hamar kezdetét veszi a Vajon ki a leggyengébb láncszem a társaságban? Kinek lehet indítéka arra, hogy megölje a barátját? Egyáltalán baleset vagy előre kitervelt gyilkosság történt? találgatás, ami megmondom őszintén, valóban érdekfeszítő, hiszen oldalról oldalra mást gondoltam a szereplők közti viszonyrendszert illetően. Hangsúlyozom, hogy nem a krimi a kedvenc zsánerem, így nem meglepő, hogy számomra tényleg az utolsó oldalakon állt össze a kép a sztorit illetően, de olvastam természetesen olyan véleményeket is a könyvről, hogy szinte a címet látva, néhányan azonnal anticipálták a végkimenetelt. Hát én leragadtam a karakterek háttértörténeteinél, igazán izgalmasnak találtam azt, hogyan ismerték meg a szereplők egymást, s a kapcsolataik hogyan alakultak az évek alatt, ebbe pedig az egyes szereplők által narrált fejezetek engedtek igazi betekintést. Nem szeretek nyomozni olvasóként, az emberek közti viszonyok megfigyelése, s az egymás közti kommunikáció hiányának következményei azonban nagyon érdekeltek, így valóban letehetlen olvasmányként hatott a könyv.

Benedek Ágota: Rumbarumbamm (Libri Kiadó, 2020)

Az ELTE, majd a Színház-és Filmművészeti Egyetem volt hallgatója a tavaszi karanténidőszak alatt naplót vezetett mindennapjairól, blogbejegyzései tízezres látogatószámot értek el, ezeket pedig már könyv formájában is olvashatjuk a Libri Kiadó jóvoltából. A dombornyomott borítón rögtön Bridget Jones-hoz, és az Amazonon futó sorozat főszereplőjéhez, Fleabag-hez hasonlítják Ágota sztoriját, ami eleve azt gondolom, hogy magas léc, de éppen ezért tett kíváncsivá a karanténnapló. Leírtam már egy másik bejegyzésben, hogy a vulgáris szóhasználatért nem igazán rajongok, ha azt könyves formában olvasom, így eleve fenntartásokkal vettem rá magam, hogy az első oldal után továbbolvassam a könyvet. Hamar kiderült, hogy Ágota eredeti hangja saját generációjának, igazán bevállalós és merész témákat feszeget, a karanténidőszak összes félelmét és bizonytalanságát néhány oldal bejegyzésébe sűríti.

Meggyőződésem, hogy ha később visszatekintünk 2020 tavaszára, ez a könyv szinte 100%-ig képes lesz visszaadni azt a mentális hullámvasutat, amit a karantén okozott mindannyiunknak. Ágota valamivel jobban oldja a feszültséget, mely igazi lelkifröccs a borongós napokra. Rengeteg popkulturális utalás, szleng kifejezések és nem utolsósorban anglicizmusok teszik gazdaggá Ágota könyvét. Többször hallottam a saját hangomon a mondatait, pedig ő biztosan utálná, ha kommerszként bélyegezném meg a könyvét.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s