Bár általánosan elmondható, hogy párkapcsolataink kötődési mintáit a gyerekkorban megélt családi bevésődések határozzák meg, környezetünk kapcsolatai a mérvadóak, így nem kizárólag szüleink felelőssége a berögzült minták sorozatos felbukkanása életünk során. Kit ne foglalkoztatna, hogy minek köszönhető a súlyos teljesítménykényszer a munkahelyen vagy az ismétlődő vitahelyzet párunkkal? A Nyitott Akadémia ezúttal neves pszichológusok, családterapeuták tematikus előadásait, írásait gyűjtötte az Otthonról hoztuk címet viselő kötetbe, melyben a fenti kérdésekre keresik a válaszokat.

Annak érdekében, hogy megértsük, hogyan viselkedünk éles, konfliktusokkal terhelt helyzetekben, érdemes az egyénnek a rejtett összeköttetés-rendszerét vizsgálnia, kapcsolataink alakulására ugyanis éppen az az információs háló van a legnagyobb hatással, melyben szocializálódtunk. A könyv egyik legfontosabb gondolata, hogy a párkapcsolat két különböző kultúrából származó személy találkozása, eszerint pedig minden család egy önálló kultúra. A továbbiakban öt fontos megállapítást összegzek a könyvből, melyek mind a családban vagy az egyént körülölelő szoros kapcsolatrendszerben értelmezett mintázatokat mutatnak be.

Dr. Angster Mária: Az adok-kapok egyensúlya

Angster bemutatja a könyvben a párkapcsolat négy működési törvényét, melyek közül a legfontosabb az adok-kapok egyensúlya, tehát az, hogy a pár egyik tagja annyit adjon a másiknak, amennyit ő viszonozni képes. A pontos mennyiséget, hogy mennyit adunk, azt az ember az eredeti családjában tanulja és szokja meg.

„Amikor két ember összekerül, annak a félnek kell a másikhoz alkalmazkodnia, akinek a családjában élénkebb volt az adok-kapok mozgása. Aki a kevéshez szokott, a soktól úgy érzi, elárasztják, belefullad és elmenekül.”

A családterapeuta szerint a jó kapcsolat alapját képezi ez az egyenleg, ahol nincs helye adósságnak, vagy ha mégis, az mihamarabb ki van egyenlítve, az adok-kapok egyensúlyban a folyamatos hitelezés – és hitegetés – előbb-utóbb a másik fél bizalomvesztéséhez vezet.

Kozma-Vízkeleti Dániel: Szeretetnyelvek

Kozma-Vízkeleti a pszichológia iránt érdeklődő olvasó számára valószínűleg már ismert Gary Chapman-féle öt szeretetnyelv segítségével beszél a családi mintákról. Általános tapasztalat, hogy a korai éveinkben, a családunkban megtanult szeretetnyelven beszélünk, ezt értjük, és a későbbiekben is egyedül ezt fogadjuk el, mint a szeretet kifejeződése.

„Ha szüleink egy-egy utazásukról visszatérve ajándékokkal kedveskedtek nekünk, mi is örülni fogunk, ha párunk meglep bennünket valami aprósággal, és szívesen veszünk neki valamit, ami kézzelfogható. Ha családunkban az érintés, az ölelés, a simogatás és a puszi jelentette leginkább az érzelmi közelséget, párkapcsolatunkban is folyton a testi kontaktust keressük majd.”

F. Várkonyi Zsuzsa: A szülővesztés hatása a párkapcsolatra

F. Várkonyi az anyasági program-ot, azaz az egyén gondoskodási mintáit, anyává válását aszerint értékeli eleve sikeresnek, ha az egyénnek megvannak erről a helyzetről a korai sejtszintű emléknyomai, ugyanis biológiai értelemben emlékszik az egyén az anyai gondoskodásra. Vizsgálatai alapján a pszichológus szerint két szélsőséget szül bármelyik szülő hiánya az egyén életében.

„Mivel a gyerekek életében majdnem mindig az apa a „teljesítményfelelős”, ezért hiánya jó eséllyel ezen a területen tolja fiát valamelyik szélsőség irányába: a túlteljesítés vagy a sehogy-sem-teljesítés felé.”

Míg az apa hiánya csillapíthatatlan elismerés hajszolást szülhet, addig ha az anya nem áll helyt szülőként, gyerekei nagy valószínűséggel lesznek „szétesettek”, nem teljesítenek már gyerekkorban sem.

Orvos-Tóth Noémi: Alapigék, mint szeretetminták

A népszerű Örökölt sors c. könyv írónője Esther Perel, amerikai párkapcsolati terapeuta gondolatait idézi, miszerint az alapigék, mint adni, kapni, kérni, stb. mind a szeretetmintáink és a kapcsolataink feltárására is használhatóak. Orvos-Tóth hét igéről is értekezik a könyvben, ebből a kéréssel kapcsolatos gondolatait szeretném megosztani.

„Úgy tűnik, ahhoz, hogy felnőve egészséges és a másik számára is érthető és elfogadható formában fejezzük ki a szükségleteinket, néhány korai tapasztalat elengedhetetlen. Kell például egy érzékeny szülő vagy felnőtt gondozó, aki nemcsak meghallja, de jól hallja, mire vágyunk.”

Ha a gyerek nem tud kérni, mert azt tapasztalja, hogy folyamatos félreértéseket szül igényei kifejeződése, nem azt kapja, amit várt, az a világ működési alapszabályaként íródik be a gyerek lelki világába.

Popper Péter: A mártír anya

Popper a férfi-női szerepekről és annak a gyerekekre vetített hatásáról ír a könyvben, köztük a mártír anya jelenségről. Az ilyen anyukák reggeltől estig megállás nélkül dolgoznak, vezetik a háztartást, azt sugározzák, hogy föláldozták az életüket a családért. Míg Popper azt tapasztalja, hogy a lányokban ez az anya szerep azonnal félelmet kelt, felismerik a rengeteg lemondást mögötte, és eliszonyodnak attól, hogy nőként ebbe a szerepbe kerüljenek, s igyekeznek maszkulin jegyeket felvenni, nehogy az anyjuk sorsára jussanak, addig a férfiaknál más a helyzet, ha mártír anyával találkoznak.

„A férfiak számára se jó a mártír anya, aki minden élethelyzetben meg tudja oldani, hogy a fia bűntudatosnak érezze magát miatta. (Utána a Hogyan legyünk zsidó mamelék? c. könyvből idéz.) Az anyuka – a mamele – vesz két gyönyörű inget a fia születésnapjára. A fiú nagyon örül, másnap fel is veszi az egyiket, és abban megy le reggelizni. Mire a mama, végtelen szomorúsággal: „A másik nem tetszik?!”

A fenti írások mind jól példázzák, hogy sok múlik azon, hogy a fiú vagy a lány milyennek látja a szülőt a maga nemi szerepében. Bár az írások inkább rövid, gondolatébresztő esszék, sem mint teljeskörű, átfogó pszichológiai szemléletet bemutató értekezések, mégis segít darabjaira szedni azokat az alapcsomagokat, amiket egy életen át cipelünk magunkkal; teszik ezt közérthető nyelven, így nem csak a pszichológia iránt érdeklődő olvasóknak ajánlom, hanem mindenkinek, aki érzékeny szemmel, elmélyülve vizsgálná gyerekkora kapcsolatrendszerét és annak hatását jelenlegi életére.