A norvég Karl Ove Knausgård neve ismerős lehet monumentális, hatkötetes Harcom életrajzi regénye kapcsán, ezúttal azonban a regényfolyamban is szerepet kapó volt feleség, Linda Boström Knausgård második könyvének megjelenése adja az apropót az ajánlóhoz. A Jaffa kiadó újdonsága az Isten hozott Amerikában, ami Linda saját hangját hordozza.

Míg Karl Ove sokak számára meglepő részletességgel számol be családi életéről, mindeközben pedig felejthetetlen északi atmoszférát teremt, addig Linda könyve rövid, tömör, nagyrészt költői képekkel operál. Bár kár összehasonlítani könyveiket, mégis az olvasók nehezen tudnak elvonatkoztatni Karl Ove elbeszélésétől, az Isten hozott Amerikában megosztó a külföldi könyvpiacon is. Linda, amikor először olvasta a Harcom köteteket, nagyon megharagudott volt férjére, hiszen az felfedte a nő bipoláris szorongásait, többször aggatta rá az idegesítő jelzőt. A Guardiannak adott interjújában Linda beszél arról is, hogy bár tiszteletben tartja, hogy férje a saját magánéletébe is beengedte az olvasókat, ugyanakkor bírálja amiatt, hogy szűklátókörű az írásmódja, a női lélek megértésére egyenesen képtelennek tartja.

A kisregény cselekményét illetően Linda saját bevallása szerint szinte minden megtörtént vele, ami a tizenegy éves Ellennel, akinek a monológját olvashatjuk. Főkaraktere megdöbbentően önreflektív, a gyermeki játékosság és kíváncsiság elvétve bukkan fel Ellen elbeszélésében, szülei válása után felelősséget érez édesanyja iránt, védelmező gondolatai bölcs vetületet kölcsönöznek személyiségének, mégis több ponton mutatkozik meg Ellen rosszakaró természete is.

„Ez van a felnövéssel. Bizonyos dolgok bizonyos életkorhoz kötődnek. Most már képtelenségnek tűnt a gondolat, hogy a bátyámmal ugyanabban az ágyban legyek.”

Az elbeszélés hangvételét és nyelvhasználatát egyedivé teszi, és nehéz elvonatkoztatni attól, hogy a naplószerűen megírt regény terápiás jellegű, olykor strukturálatlan gondolatokat összegez, jórészt tőmondatokban mesél a szerző. A kifejező írás segíti annak szerzőjét a gyerekkori emlékek összerendezésében, egyszerű interpretálásban.

„Anya sűrű, szőke haja, széles szája, telt ajka, nevetése. Csilingelő, vidám. Olyan sok öröm volt benne!”

Az író ambíciója, hogy saját jogon – nem mint regényszereplő – ő legyen az egyes számú elbeszélője történetének. Bár Karl Ove-val való megismerkedésük előtt is ismert költő volt Svédországban, még mindig gyakran a Harcom szereplőjeként reflektálnak rá, az Isten hozott Amerikában pedig, ahogy az író az interjúban említi, egy jó kiindulópont éppen ennek az előítéletes hozzáállásnak a megváltoztatására.