Dolly Alderton nevével akkor találkoztam először, amikor egy bécsi könyvesboltban szemet vetettem azóta már magyarul is megjelent, Minden, amit tudok a szerelemről c. kötetére. A Szellemekkel ellentétben az egy memoár a felnőtté válás minden örömével és buktatóival együtt. A téma és az írói stílus hasonló itt is, viszont ezúttal fikció formájában ír erről Alderton. A kötetet a 21. Század Kiadó jóvoltából elő is olvashattam, így hatalmas lelkesedéssel kezdtem neki a modern Bridget Jones-ként is emlegetett Nina történetének.
A harmincas évei elején járó Nina egy zátonyra futott kapcsolat után a randiappoktól várja az igazi áttörést. Viszontagságos próbálkozásait Alderton humorosan tálalja, mégis talán a keserédes szó az, ami először eszembe jut, amikor az olvasás során tapasztalt érzelmeket próbálom megfogalmazni magamban. Hamar felmerül a címre utaló „ghosting” jelenség is a regényben Nina egészen komolynak induló kapcsolata során. Maga a jelenség arra utal, ha a fogadó fél a kommunikáció során egész egyszerűen nem reagál, eltűnik.
Nina karaktere számomra nem volt annyira magával ragadó, hogy feszes figyelemmel kövessem a sorsát, néha túl soknak éreztem azt, hogy mindenről és mindenkiről megvan a véleménye, többször eszembe jutott, hogy 32 évesen meglehetősen túlzás az összeomlásig idegesítenie magát csak azért, mert egy újabb lánybúcsúba hívják a barátai.
Forrás: papier.com
Amikor azt gondoltam, hogy csupán egy fiatal szingli nő párkeresését követhetem nyomon kicsivel több mint háromszáz oldalon, körülbelül az ötvenedik oldaltól az író lazán épít emellett egy sokkal több mélységgel kecsegtető cselekményszálat, illetve egy mindent átszövő érzelmi köteléket is a párhuzamosan futó történések között. Megismerjük ugyanis Nina szüleit, az életközepi válságban szenvedő édesanyját, illetve az agyvérzés után súlyos demenciában szenvedő édesapját. Nina karakterének mélységei innentől válnak láthatóvá, sőt, kifejezetten megható, ahogyan segíti édesapját az emlékezésben, küldetése a nosztalgikus emlékek előcsalogatása. A korábban említett ghosting jelenség itt újra értelmet nyer, hiszen már a családon belül is tapasztalható a korábbi erős szeretetkapcsolat elhalványulása, az elidegenedés. Mindeközben pedig ilyen mondatok vannak az abszolút könnyed olvasmányt ígérő regényben:
“Azt kívántam, hogy bárcsak lenne rá mód, hogy hozzáférjek az elme irattárához, és számontarthatnám, hogy melyik emléket veszítette el és mikor. Tudtam, hogy nincs olyan módszer, amivel visszatarthatnám őket, de mindennél jobban szerettem volna megérteni, hogy egy adott pillanatban a világ melyik verzióját látja.”
“Egy másik ember iránt érzett szeretet nagyban függ a közös emlékek hatalmas archívumától, amelyhez hozzáférhetsz, ha csak megpillantod a másik arcát vagy meghallod a hangját.”
Párkapcsolati dilemmák, függőségek, irigységgel vagy megvetessél átszőtt baráti(?) viszonyok, és nem utolsósorban az igazán fontos, mégis háttérbe szoruló bonyolult családi kötelékek regénye a Szellemek, közel sem csak női olvasóknak. A kapcsolatok dinamikájának erős felfutása majd az évekkel későbbi leépülésének megtapasztalása kortól és nemtől független, mindenki átéli, legyen szó családról, szerelemről vagy barátságról.
A könyvet itt tudjátok megrendelni. 😊
#allbymyshelf 