Liz Moore amerikai írónő első magyarul megjelent könyvével akkor találkoztam először, amikor Barack Obama 2020 legjobb könyvei közé sorolta a Hosszú, fényes folyót. Nem igazán áll közel hozzám a krimik világa, általában hasonló műfajban inkább a TV sorozatokat preferálom, de ebben a regényben megtalálhatóak azok az elemek, amik a képernyő elé szegezik a nézőket: feszítő érzelmekkel és titkokkal teli családtörténet, rejtélyes gyilkosságok egy sivár hangulatú negyedben, na meg egy önreflektív nyomozó.
A történetet Michaela (Mickey) a philadelphiai nyomozó szemszögéből követhetjük, aki Kensington városnegyedben, többnyire egyedül végzi munkáját. Kensington Philadelphia bűnnegyede, ahol egyre jellemzőbbek a kábítószertúladagolások, ennek fényében pedig a bűn iránti közönyös hozzáállása az ottélőknek is egyre nyilvánvalóbb. A főszereplő hivatástudata nagyrészt családi és lokális kötődésének köszönhető.
„Sokan táplálnak ellenérzéseket Kensingtonnal szemben, de nekem mára olyan ez a terület, mint egy közeli rokon, néha az idegeimre megy, de szívből szeretem a szónak a hagyományos értelmében, vagyis nagyra becsülöm és fontos nekem. Úgy is mondhatnám, sokat invesztáltam belé.”
„Alig akad olyan bűnöző, aki iránt ne tudnék legalább egy szikrányi szimpátiát érezni (…).”
Már a regény elején jelentős fókuszt kap Mickey húga, Kacey, mint a nyomozó morális értelemben vett ellenpólusa. Miután hamar elveszítették édesanyjukat, Mickey hamar átvette a gondoskodó szerepet és sokáig egyengette húga sorsát, míg nem Kacey is drogfüggővé vált, mint oly sokan Kensingtonban és több múltbéli sérelemnek köszönhetően eltávolodnak egymástól. A családi dráma feloldását a környéken egyre aktívabb rejtélyes sorozatgyilkos ügye hozza közelebb. Mickey-t őszinte aggódása és húgával való korábbi szoros kapcsolata miatt érzelmei vezérlik a gyilkos felkutatásában, karakterét és döntéseit pedig múltbeli visszatekintések során érti meg igazán az olvasó.
Az írónő egyedi narratívát alkalmaz, ugyanis fejezetenként vált az idősíkok között (’Most’ és ’Azelőtt’), nagyobb hangsúlyt fektetve a jelen eseményeire. Jó érzékkel szúrja be a főszereplő önreflektív visszaemlékezéseit olykor megtörve, vagy éppen késleltetve az egyébként izgalmasabb jelen történéseket. Számomra a könyv egy igazi slowburner, kevésbé tartom egy feszes tempójú kriminek, viszont annál sokszínűbb irodalmi szöveg. Mickey karaktere jól kidolgozott, személyisége nehezen kiismerhető, hiszen folyamatosan változik a múltbeli kitekintések kapcsán. Biztosan nem egy átlagos krimi, hiszen érzékletesen és jelentőségteljesen mutatja be a könyv a függőséget, melynek destruktív hatásait és nyomasztó terheit Mickey és családja viselik. Ezen a ponton válnak el igazán a realista már-már szociográfiai elemekkel is operáló leírások egy valóban csak a krimi stílusjegyeket követő detektívtörténettől.
Forrás: The Philadelphia Citizen
A könyv olvasása kapcsán egy korábbi sorozatélményem jutott eszembe, az HBO Easttowni rejtélyek című krimije. Ez a minisorozat is Pennsylvania államban játszódik, egy szintén zárt közösséggel rendelkező kisvárosban és egy helyi nyomozónő családi drámája fonódik össze a jelen fenyegető bűnügyeivel. Egy másik párhuzam a regény és a sorozat között a karakterek egyszerű hétköznapiságában is rejlik. Ennek tudatában pedig nehéz kizárólag krimiként hivatkozni a Hosszú, fényes folyóra, annak társadalmi beágyazottsága, – az egyre gyakoribb drogproblémákkal, prostitúcióval, és a függőséggel szembeni közöny kialakulásával egyetemben – illetve aktuális és valódi karakterei miatt. Mindezeken túl pedig egy családtörténet is kibontakozik az oldalakon, sőt, ez a drámai vonulat szükségszerűen új nézőpontot mutat be az olvasónak is a nyomozás felderítésének kapcsán.
Ajánlom a true crime rajongó sorozatkedvelőknek! A nyomozás és bűnfeltárás iránti érdeklődésen túl viszont érdekes lehet mindazok számára, akik szívesen belemerülnének egy történetbe – közel ötszáz oldalon –, és nem ágállnak az ellen sem, ha a szereplőket a maguk részletességében, előzménytörténetükkel együtt ismerhetik meg.
#allbymyshelf 