A mai napig hatással van nem csak a művészeteket kedvelőkre, és nem csak a mexikóiakra. Világszerte ismert ikon Frida Kahlo, a mexikóvárosi festő, aki már saját életében vált legendává, s ő maga felelős a halála után is kultikus Frida mánia jelenségért is. Személyiségjegyei és életének fontosabb eseményei mind összeforrtak védjegyévé vált önarcképeivel, rengeteg fotó és festmény maradt fenn jellegzetes arckifejezéséről és inspiráló lelki és fizikai gyógyulásáról.
Állhatatos tekintet, szembetűnő szemöldök – melyet, férje, a szintén festő Diego Rivera a feketerigó szárnyaihoz hasonlít – hosszú és elegáns nyak, határozott testtartás jellemzi Frida önarcképeit. Saját bevallása szerint is nehéz különválasztani magánéletét a festészetétől, önarcképeinek megalkotásához pedig igazán különleges nézőpontváltás volt segítségére.
1925-ben, az éppen tizennyolc éves Frida éppen hazafelé tartott, amikor a busz, amin utazott összeütközött egy villamossal, csaknem halálos sérüléseket okozva a későbbi festőnőnek. Gerince és csípője olyan súlyosan károsodott, hogy gipszfűzőbe kényszerül, egy teljes éven át saját ágyához kötve kezd el festeni. Édesanyja ötletére lánya ágyához rögzít egy festőállványt, illetve egy tükröt, így Frida festés közben mindvégig látja saját magát. Festményei ennek a speciális helyzetnek köszönhetően új perspektívát kaptak, nemcsak ő maga volt az alkotó, de saját maga múzsájává is vált.
Forrás: El Paso Times
Frida Kahlo az önarcképeivel vált igazán híressé. Portréi elkezdték tükrözni aktuális fizikai és mentális állapotát. Képeinek értelmezését később a szürrealizmus szellemiségével közelítik, festészete a bizonyíték arra, hogy nincs igazi határvonal a tudatos és tudattalan, élet és álom között. Saját világát bevallása szerint is mindig igyekezett több szemszögből bemutatni, s ha az éppen a tudattalan álomszerű feltárása, az is maga a valóságnak egy szelete.
„Én nem az álmaimat, hanem a valóságot festem meg.”
Balesete és az ebből következendő fizikai fájdalom és lelki agónia mind megmutatkoznak Frida festészetében, ugyanakkor Diego-val való híresen viharos kapcsolata, majd házassága – sőt, válásuk és második házasságuk – is nyomot hagyott fennmaradt és méltán híres képein.
„Két súlyos baleset ért életemben. Az első akkor, amikor maga alá gyűrt a villamos. A második Diego volt.”
Az önarcképek is hordozzák a mexikói néphagyományok tiszteletét az élénk színek és virágmotívumok használatával, mégis leghíresebb portréján két Frida is szerepel utat engedve saját disszociatív, vagy megosztott személyiségének. A két Frida című festmény, melyet közvetlenül válása után készített, betekintést ad elsősorban Frida lelki világába.
A bal oldalon ábrázolt Fridának látszólag megszakad a szíve, a viktoriánus korabeli esküvői ruháján – bár megpróbálja elállítani a vérzést – vörös foltok jelennek meg, melyek Frida szoknyáján népviseleti elemekhez hasonló virágokat formálnak. Ez a Frida szimbolizálja a múlt fájdalmait, mely egy artériával kapcsolódik a jobboldali, mexikói népviseletű Fridához, aki Diego fiatalkori képét szorítja kezében. A jobboldali Frida szíve működik, nem tör ki saját testéből. A festő szerint ez az énképe egy idealizált Frida, akit Diego még mindig szeret, ám a baloldali énjét már nem, mégis a két Frida összekapcsolja a múltat és a jelent, a függetlenséget és az egymástól való függést, s azt is megmutatja, hogyan látják mások ugyanazt az embert.
„Minden csepp vér, amit a szívünkből facsarnak, csak arra jó, hogy ne feledjük, ez a valóság.”
Frida nem titkolja, hogy önarcképei legtöbbször a magány érzését ábrázolják, a két Frida pedig megfogja egymás kezét, átsegítve egymást egy nehéz időszakon, illetve bizonyítva azt, hogy Frida mindig számíthat saját magára.
„Azért festem magamat, mert oly gyakran vagyok egyedül, s magamat ismerem a legjobban.”
Fizikai és lelki fájdalom együttesen jelenik meg a portrékon, melyek ismerve Frida magánéletét, nem okoznak igazi fejtörést a művészetéért rajongók számára. Frida megfestette aktuális érzelmeit: magányt, árulást, a mozgásképtelenségéből fakadó korlátokat, hitét, csalódottságát, de örömteli pillanatait is
„A festészetem a fájdalom üzenetét hordozza magában. (…) Az életem a festészet által vált teljessé.”
Frida Kahlo maga alkotta meg a jelent – noha az szervesen kapcsolódik egy kevésbé idilli múlthoz – sőt, ő hozta létre azt a személyisége és jelenséget, aki még ma is részese a popkultúrának. Erről megannyi póló, füveskönyv, toll, kitűző tanúskodik, de talán érdekes lehet feltenni azt a kérdést, hogy mitől annyira közeli a Frida-élmény ma? A Frida mánia megtestesíti az erős női karakter iránti tiszteletet, amit a beteljesületlen vágyak, vagy olyan alapélmények hívnak életre, mint a csalódások, a szabadság elvesztése, a testi-lelki hiányosságok, gyengeségek. Frida inspirál, erőt ad, egy szerethető karakter, akire lehet számítani, egy örökké élő hős, aki mindannyiunké.
„Csípős és gyöngéd, kemény, mint az acél, törékeny és könnyed, akár a lepke szárnya, imádnivaló, mint egy gyönyörű mosoly, mély és kegyetlen, akár az élet keserűsége” – írja róla Diego.
A Kossuth Kiadó jóvoltából jelent meg egy alapvetően életrajzi ihletésű, mégis fikciós elemekkel is operáló Frida Kahlo és az élet színei című könyv, melyben Diego és Frida szerelme kap igazi szerepet olvasmányos formában. Frida keresi önmagát a regényben, festészete így egyfajta naplóként is funkcionál, hiszen mindig saját élményei inspirálják művészetét. Minden Frida-rajongó számára kötelező ez a könyv, hiszen az egyes festmények születésének története is mind helyet kapott a regényben, az írónő hitelesen mesél Frida életéről, mintha az olvasók is mindig részesei lennének a közel száz évvel ezelőtti történelemnek.
#allbymyshelf 