Szlafkai Évának, a szabadúszó kommunikációs tanácsadónak a vírushelyzettel egyidőben jelent meg Élj kreatívan! című könyve a HVG Kiadó gondozásában. A szerző rengeteg kutatást, irodalmat gyűjtött össze a kreatív problémamegoldás kapcsán, átfogó könyve megismertet a kreativitás szinte összes létező definíciójával, mégis a legnagyobb tanulsága az, hogy mindenki máshogyan éli meg a saját kreativitását, a kreatív szemlélet mély önismeretből és nagyfokú kíváncsiságból fakad.

Az IBM 2008-ban kezdődő kutatásai alapján a 21. században a két legfontosabb tulajdonság, amit egy alkalmazottól a cégek elvárnak, a változásokhoz való rugalmas alkalmazkodás képessége és az új ötletekben megnyilvánuló kreativitás. A szerző az élet minél több területén igyekszik a kreativitás erejét, tanulhatóságát bemutatni, s egyfajta mentális energiaként definiálja azt, ami akár művészi kvalitásokról, akár tudományos vagy hétköznapi kreativitásról beszélünk, mindig szemléletmódot jelent.

A kreatív szemléletmód kapcsán rögtön a Stanford Egyetem pszichológia professzora, Carol S. Dweck Szemléletváltás című könyve jutott eszembe – amelyről korábban itt írtam -, és később Szlafkai is foglalkozik vele, hiszen Dweck különbözteti meg először a fejlődési és a rögzült szemléletmódot, sőt kutatásai alapján arra a következtetésre jut, hogy a fejlődési szemlélet 100%-ig tanulható.

„Ha kreatív életet szeretnél élni, akkor el kell tudni szakadnod attól, amit állandónak, megkérdőjelezhetetlennek, megszokottnak gondolsz, hogy meglásd a lehetőségeket, és befogadd ezt az izgalmas világot. A kulcsszó a nézőpontváltás képessége.”

A szerző Csíkszentmihályi Mihály, pszichológust is idézi, aki alapvetően egymásnak homlokegyenest ellentmondó szélsőségeket lát a kreatív emberek mentalitásában, szerinte tele vannak megmagyarázhatatlan paradoxonokkal. Kutatásai alapján azoknak a tudósoknak, szakembereknek – akiket munkájuk során kollégáik kreatívnak tulajdonítottak -, gyerekkori élményeik mind hasonlóak: vagy túl sok támogatást kaptak szüleiktől, vagy épp ellenkezőleg, túl sokat nélkülöztek és ezáltal sok kihívással szembesültek.

A paradoxont én abban látom, hogy a kreativitás, mint ahogy folyamatos kíváncsiságot is jelent, különböző nézőpontok váltogatására ad lehetőséget a nyitott emberek számára. Azáltal, hogy a fókuszt könnyebben áthelyezik a kreatív szemléletűek, az empátia útján könnyebben megértik a körülöttük lévő személyek motivációit, döntéseit, és így problémamegoldási képességük is szofisztikáltabb.

A könyv erőssége, hogy sokat foglalkozik napjaink generációs problémáival, és a fiatalok FOMO (Fear of Missing Out – azaz Félelem attól, hogy lemaradunk vagy kimaradunk) jelenségével is, ezeket pedig nem mint negatív körülményekként írja le, hanem egy új, bizonyára rengeteg még nem ismert nehézséget is rejtő, de leginkább lehetőségekkel teli, és a szabad választást magában foglaló útként látja. Érdekes például az, ahogy a szerző rávilágít arra, hogy még korábban az érettségi megszerzése után egy kiszámítható karrierpálya várt a fiatalokra, ma már abban lehetünk biztosak, hogy a mostani óvodás gyerekek szakmái olyan technológiára épülnek majd, amit még nem is ismerünk.

„Akár épp online vagyunk, akár offline: rohanunk. Sürget bennünket a félelem a kihagyott lehetőségektől, a lemaradás, a kimaradás érzése, az idő nyomása. Túl gyors a változás mértéke és tempója, állandóan lobog a hajunk. Ehhez a tempóhoz csak kreatív energiával telve tudunk alkalmazkodni, és a gyerekeinket is erre szükséges tanítani. Szüleinket egy év alatt érte annyi inger, amennyi minket egyetlen nap alatt – ezért nincs igazán használható mintánk.”

Szerettem, ahogy az írónő multipotenciális emberekként definiálja a kreatív szemléletűeket, és nem a fiatalok gyors kiégésével fenyegető elméleteket tár elénk, hanem éppen a megváltozott, digitális korszak által kínált döntési szabadságot mutatja be.

Bár zárójelesen jegyezném meg, de a könyv a magyar oktatási helyzetre is reflektál és kifejti, hogy a fejlődési szemlélet mennyire hiányzik még a jelenlegi oktatásból. Vekerdy Tamást is idézi könyvében:

„Nem a világra nyitott embereket képzünk, holott évek óta tudjuk, hogy három dologra lesz szükség a jövőben: kreativitásra, kritikai érzékre és vállalkozó kedvre. Ehelyett mi beszabályozott, füttyre indítható, fegyelmezett szolgahadat képezünk.”

Amellett, hogy az írónő legfontosabb útravalója, hogy a kreativitás elengedhetetlen a sikerhez az új évezredben, az Élj kreatívan! nagyon könnyen olvasható, egyszerű magyarázatokat tartalmazó és valóban látványos kutatásokat felvonultató könyv. Azt gondolom, hogy elég gyakorlatias példákat is hoz az írónő kifejezetten az üzleti életből, amik mindenképpen gondolkodásra és mélyebb önismereti utazásra sarkallnak, de inkább bemutató jellegű ez a könyv, a problémák tényleges feltárása és megoldása a hivatkozott szerzők tanulmányköteteiből ismerhető meg.