Mozaikos történetvezetés jellemzi Szilasi László legfrissebb regényét, melyben Vajda Ilma és Gavenda Péter (Ilma számára csak Gerenda) egymás mellett élnek több mint ötven évig, mégis mindig „elkerülik egymást”. Rendszerváltás előtt és után, de leginkább Gavendához közel és tőle távol értjük meg a történelmi és a perszonális cselekményszálak összefonódását. A Magvető Kiadó gondozásában olvashatjuk azt a kötetet, ami biztosan bekerül a nyár legjobb olvasmányai közé.

A könyv a 74 éves Ilma emlékeinek lenyomata – keretes szerkezetben -, az író ötvenöt fejezetben éppen ennyi éven keresztül vezeti olvasóit Ilma és Gavenda megismerkedésétől egészen napjainkig, a mesélő pedig Ilma, aki úszás közben éppen egy hossznyi időtartam alatt, szinte egy levegővel osztja meg élete fontos pillanatait, Gavendával a középpontban.

„Az úszást pedig télen-nyáron arra használta, hogy a víz felszíne alatti suhanás másodperceiben szaggatottan és szigorúan végiggondolja az életét.”

A történet szerint Ilma megismerkedésüket követően beleszeret a magasugró Gavenda Péterbe, sőt, egyenesen isteníti a férfit, aki úgy tűnik sokkal inkább saját magába szerelmes, vagy sportteljesítményébe, de biztosan nem tudja viszonozni Ilma érzéseit. Félresikerült, mégis hosszú, másokkal kötött házasságok után sem távolodnak el egymástól, azt gondolom, hogy ebben leginkább Ilmának van munkája, energiája. Be kell valljam, sajnáltam Ilmát, együttéreztem vele, és piszkosul zavart, hogy ennyi éven keresztül kitartott a férfi mellett, aki csupán szeretőként tartotta őt évtizedeken keresztül, s a körülményekre hivatkozva nem vállalta fel őt társként.

„Legyen Gerenda egyedül. Tudom, hogy nem így van, de számomra legyen egyedül. Legyen az élete új, egy tiszta, érintetlen és meghatározatlan élet. Ne legyen benne számomra semmi, ami őt egyébként tényleg körülveszi és jellemzi. Legyen ő egy szabadon alakítható lehetőség. Üres papírlap, tabula rasa, egy zavartalanul szerethető legényember.”

A Kései házasság-hoz nagyon könnyű kortárs magyar irodalmat értő olvasóként kapcsolódni, sőt, azt gondolom, hogy mindannyian hordozzuk a szereplők gondolatvilágát, akik a ’60-as évektől napjainkig abban a magyar valóságban élnek, mely megágyazott Ilma és Gavenda kapcsolatának abban az értelemben, hogy mindketten a körülmények áldozatai. A társadalmi változásoknak való kitettség bár eltörpül a személyes dráma mögött, nagyon ügyesen játszik az író a pár körüli világ bemutatásával, olykor csak hírfoszlányokból tudjuk, hogy éppen melyik évben játszódnak az események, Ilma éppen annyi érdeklődést mutat a külvilág iránt, amennyire involvált a Gavendával való kapcsolatában, hol inkább, hol kevésbé. A történelmi és a magánéleti sík így folyamatosan egymásra licitál a regényben, összességében pedig éppen ettől olyan szórakoztató, és nagyon érthető, hogy mi zajlik a szereplők fejében.

„Mondd, ha rossz, mondd, ha jó: addig nem erre nevelték őket. Arra nevelték őket, hogy van ez az unalmas és biztonságos világ, lapítsál benne. Nehéz dolog volt megváltozni.”

A Kései házasság a nyár meglepetése számomra, még nem olvastam Szilasi-tól korábban, de mindenképpen gondolatébresztőnek tartom a regényét, mely egyszerre penget szomorkás dallamokat, mégis a kínkeserves érzéseken túl is mindig felvillantja a remény erejét, ami bár pátoszosan hangzik, egyfajta magyar életérzéssel párosul, rengeteg nosztalgikus emlékkel ötvözve. Életösszegző, és életigenlő, reményteli kötet a Kései házasság, kötelező darab a Mi lett volna, ha…? kérdésekben elmélyülő olvasók számára.