A színész, akit kaméleonként ismer a szakma, és a mókamester, akit gyermeki énjével a nézők hamar a szívükbe zártak. Korábbi osztálytársai nem jósoltak neki nagy sikereket, tehetsége és szorgalma mégis páratlan egyveleget szőtt, a színművészeti iskola pedig udvariasan bírta távozásra, mivel már nem tudtak neki újat tanítani. A New York Times kulturális újságírója, Dave Itzkoff írt terjedelmes életrajzot a 2014-ben elhunyt Robinról, melyet a Partvonal kiadásában olvashatunk.

Itzkoff könyvét kézbe venni is felér egy kiadós testedzéssel, mégis az olvasó lelki világára is hatással van Robin Williams életútjának minden mozzanata, kezdve gyerekkorától, a stand-up-on át, a hollywoodi vígjátékokig. Színpadi tehetségét fotografikus memóriájának is köszönheti, hiszen míg színésztársai nap mint nap feszengve szembesültek az újabb forgatókönyvátiratokkal, addig Robin percek alatt kívülről fújta a saját jeleneteit, sőt, minden alkalommal több újítással közelített szerepeihez.

Robin már életútja elején a rögtönzés mesterévé vált, tagja volt a San Franciscó-i The Committee nevű improvizációs humoristatársulatnak, melyet már alig pár hét után túl merevnek talált, így közeli stand-up-os ismerőseivel karöltve kikísérletezett egy új humoristatechnikát, amelyet „szabad stílusnak” nevezett el. Hasonló mentalitást képviselt a filmforgatások alkalmával is, több helyen is átalakította saját szövegeit, hogy annak nyelvezete jobban illeszkedjen a saját hangjához, nem egyszer meglepetéseket okozva kollégáinak.

A Jó reggelt, Vietnam! producere Mark Johnson például több jótanáccsal is ellátta a Holt költők társasága című film rendezőjét, hogy az a leggördülékenyebben tudjon együtt dolgozni Robinnal:

„Először vedd fel a jelenetet a forgatókönyv szerint. Szóról szóra, ahogy le van írva. Aztán, ha ez megvan, engedd őt szabadjára, mondd, hogy Tied a pálya! és hagyd, hadd csinálja, ahogy ő akarja.”

Robin az egyik legszerethetőbb színészfigura, akinek filmjein egy egész háztartás, több generáció szórakozik, de kollégái is szeretettel emlékeznek rá. A Mrs Doubtfire – Apa csak egy van – mely egyébként a legtöbb bevételt hozta a színész számára, ezzel legsikeresebb filmje, melyben főszerepet játszott – forgatása során például igazi mostohohaapjává vált filmbéli gyerekeinek, sőt, szenvedélyes levelet írt nagyobbik lányát alakító Lisa Jakub nevében, amikor utóbbit kicsapták az iskolából, amiért túl sok időt töltött a forgatással.

„Egy hozzá hasonló képességekkel és tehetséggel bíró diákot bátorítani kellene arra, hogy kilépjen a nagyvilágba, és a munka által tanuljon.”

Bár Itzkoff könyve nagyon részletesen taglalja nem csak Robin karrierútját, hanem a színfalak mögött zajló, olykor botrányoktól sem mentes életét, mégis inkább a rajongók számára nyújthat igazi élményt az életrajz olvasása. Christopher Reeve, egykori színész és Robin korábbi osztálytársa így beszélt a legendáról:

„A Robinban lakozó gyermek rendkívül nyitott, megközelíthető, és a jelenléte azonnal nyilvánvalóvá válik. (…) Rendkívül tudatos, egy igazi felnőtt, azonban máig kötődik a benne lakozó gyermekhez – vélte Reeve. – Egész életében úgy érezte, magára maradt a képzeletével.”