Előzékeny bántalmazók és szeretetkapcsolatban élő áldozatok

Ekkor:

A kortárs olasz irodalom népszerű írónője, a 83 éves Dacia Maraini ezúttal novelláskötet formájában mutatja be a nőkkel szembeni hatalommal való visszaélést. A 8 novella egyenként is elég eseménydús, mind letaglózó történetet mesélnek el, főszereplői pedig azok a lányok, nők, édesanyák, feleségek, akik áldozatai egy abuzív párkapcsolatnak, egy előre kitervelt vagy éppen impulzív gyilkosságnak, támadásnak, de mindig védtelen elszenvedői a bántalmazó agressziójának. A Jaffa kiadó gondozásában olvashatjuk a megdöbbentő és sajnos valóságosnak ható novellákat.

Maraini missziója a női egyenjogúságért folytatott harc, különös tekintettel a tradicionális nemi szerepek elhagyása és annak megreformálása. Maraini feltárja az áldozatok legmélyebb érzelmeit, anélkül, hogy hosszú monológokat vagy felesleges háttértörténeteket adna a karaktereknek, a fókusz kizárólag az erőszakon van, és annak fizikai és mentális hatásain. Annak ellenére, hogy az írónő abban az értelemben tartja magát feministának, hogy kiáll a nőkért, és nem rejti véka alá egyenjogúsági törekvéseit, több kritikus kimondottan feminista irodalomként tekint a munkájára.

Dacia Maraini
Forrás: Expo2015

A Rabolt szerelem című novelláskötetét is éppen a nők elnyomásából fakadó és megalázó áldozathibáztatás hívta életre. Gyakori témái közé tartozik a nők tárgyiasítása, illetve a fizikai és lelki bántalmazás is. Az írónő több sorstörténetet is megmutat az olvasóknak, az első novella például a rendszeresen sürgősségi ellátást igénylő fizikailag bántalmazott Marina történetét meséli el, de megismerhetjük a csoportos erőszak áldozatává vált 13 éves Francescát vagy az apja által istenített, gyerekmodellé avanzsált kis Velencét, de találkozunk a naiv Georgiával is, aki annak reményében, hogy utoléri vonatját, beül egy látszólag barátságos vadidegen mellé.

Az egymástól független történetek női főszereplőit mindenképp összeköti a kilátástalanság érzése, önmaguk hibáztatása, illetve a hol gyorsabb, hol lassabb cselekménysorozat tragikus végkifejletté konvergálása. Az írónő nyers stílusa, egyszerű nyelvezete lecsupaszítva tárja olvasói felé a rideg valóságot, és a hatalmas, idegtépő ellentmondást áldozat és bántalmazó között. A legtöbb esetben szeretetkapcsolaton belüli erőszak áldozatairól olvashatunk, ahol a bántalmazott magányosan küzd a bántalmazóval, gyakran racionalizálva az ellene elkövetett erőszakot, ily módon pedig kevés ügy kerül lezárásra, nincs végső feloldozás a novellákban.

„Miután egy teljes hónapig elmaradt, azt hittem, nem látom többet. Bizonyos értelemben úgy éreztem, felszabadultam, bár a szerelmes nő vigasztalanul, méltóságától megfosztva tovább sírt bennem. Az elszenvedett bántalmazás ellenére el kellett ismernem, hogy még mindig szeretem. És elborzadva tettem fel magamnak a kérdést, hogy vajon nem éppen emiatt az agresszió miatt keresem-e őt, mert valami régi vágyat elégít ki bennem, hogy megbüntessenek.”

Szeretném hangsúlyozni, hogy erre a könyvre bár szükség van – az áldozatok hangját sajnos nagyon ritkán szólaltatják meg –, mégis nincs olyan élethelyzet, amikor ez az olvasmány ne lenne borzasztóan megterhelő, lélekőrlő és kiábrándító.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s