„Mert Amerikában csak annyit kell tudni, hogyan kell pénzt csinálni. A pénzen már minden mást meg lehet venni.” Ezzel a gondolattal találkozik az olvasó Joanne Ramos, A Farm c. első regényében, melyet többen Margaret Atwood disztópikus remekművéhez, A Szolgálólány meséjéhez hasonlítanak. A Farm bizonyos szempontból kevesebbet nyújt ennél, de az összehasonlítás eleve magas elvárásokat táplál az olvasóban. Mindenesetre egy általános üzleti szemlélet és érdeklődés sokat segíthet abban, hogy élvezetes legyen ez az olvasmány!

Bár a totalitárius társadalomban játszódó, elnyomó közeget és nárcisztikus vezetőket vizionáló könyvek egyre szélesebb választékával találkoznak az olvasók, s ekképpen elkerülhetetlen az egymással való összehasonlításuk, Ramos könyvét Atwood Szolgálólányával szemben nehéz megítélni, hiszen A Farm megdöbbentő, mégis valóságos történetet mesél el; egészen biztos, hogy a cselekmény legnagyobb része sem az írói képzelet szüleménye, s akár az olvasó is találkozott már hasonlóval. A könyv nem foglalkozik pontos társadalomrajzzal vagy a jó és a rossz morális kérdéseivel, mivel az az ismert, hétköznapi világunkban játszódik, egy a történet szempontjából meghatározó intézményt előtérbe helyezve, mely egy New York-i luxuswellnessközpont, a Golden Oaks.

Röviden összefoglalva a cselekményt, a Golden Oaks üzletté tette a várandósságot, luxus körülmények között fogad béranyákat olyan Ügyfelek számára, akik egészségügyi problémákból vagy pusztán hiúságból (sic!) adódóan nem vállalják a terhességet. A béranyák többsége bevándorló, az amerikai álmot kergető fiatalok, akik önszántunkból (bár több toborzó ember is dolgozik a cégnek) jelentkeznek a 9 hónapos teljes ellátást biztosító – köztük folyamatos orvosi vizsgálatok, wellness, zeneterápia, meditáció, jóga, stb. – bentlakásos intézménybe, annak reményében, hogy a baba kihordásáért járó átlagon felüli bérezés segíti őket életpályájuk elindításában, vagy pusztán megélhetési gondoktól vezérelve vállalják a teherbeesést. A Golden Oaks prémium szolgáltatást ajánl Ügyfeleinek, így nagy gondot fordítanak a megfelelő béranyák kiválasztására, komoly pszichológiai tesztekkel és családi háttérelemzéssel válogatnak a jelentkezők közül, Ügyfeleik pedig top vezetők, a legbefolyásosabb emberek az üzleti életben.

A regényben a béranyák szemszögéből látjuk elsősorban az eseményeket, de számomra Mae-Yu karaktere messze a legkézzelfoghatóbb, ő vezeti az intézményt, és a könyv erősségei közé sorolandó, hogy az ő szemüvegén keresztül is engedi láttatni a karakter motivációit. Mae maga is bevándorló, kimagasló üzleti érzékkel rendelkező, tipikusan a karrierjének élő gyors döntéshozó szerepet tölt be, motivációi közt pedig a lehető legrövidebb idő alatt elérhető profitmaximalizálás áll; a béranyák értékét az Ügyfélelégedettségben méri, sokukat például online akcentusminimalizáló kurzusra küldi, hogy az Ügyfél pontosan értse a béranyák beszédét. Ramos le sem tagadhatná gazdasági tanulmányait a Princeton-on, a Golden Oaks pénzügyi döntéshelyzeteit is élethűen, gyakorlatiasan mutatja be.

A könyv valós mai problémákra hívja fel a figyelmet, köztük a bevándorlók asszimilálódási nehézségeiről, a női egyenjogúságról, vagy a bőrszín szerinti megkülönböztetésről is mind hitelesen szól. Az Ügyfelek például vállalják, hogy többet fizetnek azokért a Hordozókért, akik fehérek, elit egyetemre jártak, családjukban nincs betegségre való hajlam, holott világos az olvasó számára, hogy az Ügyfél gyerekét hordja ki a béranya. A regényben szereplő sztereotípiák mind hétköznapiak, de a munka viszonylatában értelmezett tendenciák is jól lekövetik a mai társadalmi közeget; a kék-galléros munka háttérbeszorulásával a szolgáltató szektor veszi fel a munka nélkül maradt, túlnyomórészt bevándorló réteget. Sőt, jelenleg is működnek a Golden Oaks-hoz hasonló béranyát kereső és foglalkoztató centrumok, kvázi ügynökségek, ilyen például a Los Angeles-ben és New York-ban működő Growing Generations vagy a bostoni Circle Surrogacy.

Ajánlom a könyvet azoknak, akik az olykor kíméletlen valóságot nem disztópiaként értelmezik, és megalapozott, hétköznapi és nem utolsósorban hiteles történetet olvasnának, valós társadalmi problémákon töprengenének, mindezt pedig egy ígéretes első könyves szerző tollából olvasnák. Külön szeretném felhívni a figyelmet a magyar kiadásra (Park, 2019), Féder Márta borítóterve nagyon szuggesztív, élmény volt a könyvet kézbe venni.