A szaúdi Rosa Parks-ként emlegetett Manal Al-Sharif a Women2Drive mozgalom alapítója, melynek célja, hogy a nők is szabadon vezethessenek abban a Szaúd-Arábiában, mely az utolsó olyan ország, ahol a 2010-es években még börtönbe kerülhetett egy női autóvezető. A HVG Könyvek kiadásában olvastam Manal elbeszélésében a Merj vezetni! c. könyvet.

Manal történetét egészen a gyerekkorától kezdve nyomon követhetjük a ’80-as évek szaúdi hétköznapok minden nyomasztó és teljesen szürreális élményével együtt. Számomra éppen a nyersen elbeszélt kulturális körkép miatt volt egyrészt sokkoló, másrészt letehetetlen a könyv. Manal egy olyan társadalomban nőtt fel, ahol a nőknek rendelkezniük kell egy kijelölt férfi gyámmal (mahram: lehet az apjuk, férjük, fiútestvérük, fiuk) bármilyen ügyintézéshez, mint házasságkötés, válás vagy a legalapvetőbb tevékenységek elvégzéséhez, mint az utazás vagy kórházi ellátás. (Csupán 2001-től kaphatnak a nők gyámjuk beleegyezésével fényképes személyazonosító kártyát.) Előfordulhat, hogy kamaszkorára a fiúk lesznek az anyjuk gyámjai, ebben az esetben ők döntik el, hogy az anyjuk dolgozhat-e, elmehet-e otthonról.

Nyíltan és részletesen beszél Manal a családjának vallásosságáról; a legfontosabb muszlim rítusokat mindig is tiszteletben tartották és gyakorolták. Már fiatal korában, az iskolában találkozott a szalafita ideológiával, mely szélsőséges formájában bármilyen újítás vagy mérsékletesség bevezetését elutasítja az iszlámba. Manal egyre fogékonyabbá vált a radikális iszlám iránt, és borzasztó félelemmel töltötte el a szalafita hitelvek alapját képező, a pokol örök tüzét vizionáló tanítás. A lány vallási fanatizmusán felbuzdulva a szaúdi kultúra legnagyobb tabuját, a zenét is kiirtotta az életéből. (A vallásos közbeszéd egyenesen a „sátán füttyeként” hivatkozik a zenére.) Szüleit is rávette, hogy halkítsák le a televíziót, ha megszólal a zene. Érdekes, ahogy Manal „edukálja” a szüleit a szalafita hit alapelveiről, mely abszolút nem egyedi a szaúdi családokban, ahol általában a fiatal generációk hozzák be az iszlámhoz való új viszonyítási pontokat. A nőkkel szembeni elnyomás a 2000-es évekre sem hagyott alább, az általános vélekedés a tradicionális női szerepekről az alábbi:

„Amikor egy nő hozzámegy egy férfihoz, kötelessége megváltoztatni a személyiségét és az életét, és a férfiéhoz igazítani.”

Manal nézetei az internet előretörésével teljesen megváltoztak, s ennek fő katalizátora a 2011-es arab tavasz eseményei, mely éppen egybeesett a közösségi platformok megjelenésével. Manal erősen megkérdőjelezte a szélsőséges eszméket, fokozatosan érlelődött benne a sorozatos elnyomással szembeni ellenállás gondolata. Az ország legnagyobb olajvállalatánál dolgozik, s van lehetősége 2009-ben egy amerikai kiküldetésen is részt venni a munkahelye által. Manal a kétéves amerikai útja alatt tanul meg vezetni, az Economist-nak adott interjújában pedig egyenesen felszabadító érzésként írja le a vezetés élményét, mely igazán függetlenné teszi őt. A szabadságot megízlelő Manal Szaúd-Arábiába hazatérve sem szeretne lemondani a vezetésről…

Az autóvezetés nőként ugyan nem ütközött törvénybe, viszont Manal elmondása alapján a jog nem törvényeken alapul Szaúd-Arábiában, hiszen a törvények csak Allahtól származhatnak. Manalt mégis letartóztatja a Mutava, a szaúdi jelzés nélküli hadsereg, akik a vallásos előírások betartását ellenőrzik. Manal a közösségi platformokhoz menekül segítségért, a Twitteren több bejegyzésben is felszólítja (barátai segítségével) a nemzetközi vezetőket, nőmozgalmakat, hogy jogtalanul tartják napok óta börtönben. A Facebookon is azonnal százezrekhez jut el a hír, s többen lecserélik a profilképüket Manal arcképére azzal az üzenettel, hogy engedjék őt szabadon. A közösségi média erejének köszönhetően több szaúdi nő is csatlakozik Manal mozgalmához, a Women2Drive-hoz, szabadulása után pedig hősként ünneplik őt a nők jogaiért vívott harcának eredményeként, mely lehetővé teszi 2018-tól, hogy a nők vezethessenek.

Hálás vagyok, amiért Manal története megtalált engem. Nagyon inspiráló, bátor olvasmány Manal szabadságharca és ahogy említettem korábban, szürreális, hogy milyen élethelyzetekben kellett helytállnia. Reményteli mindaz, amit véghez vitt annak ellenére, hogy még mindig csak kezdetleges a női egyenlőségbe vetett hit Szaúd-Arábiában, de Manal gondolata biztosan velünk marad:

„Az eső egyetlen cseppel kezdődik.”