Tavaly ősszel hosszas szervezés után eljutottam az amszterdami Anne Frank Házba, mely a holland főváros egyik leglátogatottabb történelmi helyszíne. Gyerekkorom meghatározó könyvélménye Anne Frank naplója, két éve pedig megjelent a képregényváltozata is Anne történetének. Az új, átdolgozott kiadás, illetve a zarándokhellyé vált búvóhely köré épített modern, interaktív múzeum a fiatalabb generáció felé nyit, bemutatva a II. világháborús légkör pontos lenyomatát  Anne és családjának tragikus sorsán keresztül.

Bár egy amszterdami túra megszervezéséhez már elegendő akár néhány nap az indulás előtt, addig az Anne Frank Ház-ba hónapokkal előre érdemes megváltani az online belépőnket, illetve időpontot is foglalni, hiszen a világ minden részéről éves szinten több mint 1,2 millió látogató érkezik, és egyszerre korlátolt számban lehet a múzeumban tartózkodni. A Lonely Planet cikke rámutat arra, hogy a látogatók legnagyobb része 25 év alatti, és főleg Európán kívüli országokból érkeznek, ezért a múzeum a két évvel ezelőtti megújuláskor célul tűzte ki, hogy az európai történelmi emlékezet részeként a világháborús éra és a Holokauszt is bemutatásra kerüljön a „hátsó traktus” bővítményeként, egy külön kiállítás során. Az ingyenes audio készülék segítségével bejárható mind a kortörténeti kiállítás, mind a teljes búvóhely, mely 1942 és 1944 között szolgált menedékül a Frank és van Pels családnak, illetve Fritz Pfeffernek, összesen nyolc embernek.

Hogyan lehet még mindig ekkora hatása Anne Franknak, és miért gondolom, hogy a világirodalom részét képezi a naplója, mely eleve nem a közönség számára íródott? Bár Anne naplóját bírálják annak irodalmi értéke szerint, s az egyetlen túlélő, édesapja Otto Frank így is több érdektelennek ítélt rész kihagyása után publikálta lánya írásait, annak az európai történelmi emlékezet egészére, illetve kultúrára tett hatása vitathatatlan, az elnyomás és kiszolgáltatottság pusztító ereje még mindig eleven a fennmaradt jegyzetekben. (A jegyzetfüzetek eredeti változatai, köztük a piros kapcsos napló, melyet Anne a 13. születésnapjára kapott, mind megtalálhatóak a múzeumban.)

Természetesen Anne naplója a maga gyermeki szemléletével hordozza igazán a bujkálás tragikumát, és nem a leírtak, hiszen maga a hátsó traktusban átélt mindennapok önmagukban nem közvetíti azt az émelyítő érzést, ami az olvasóban kialakul, hiszen Anne optimizmusa, naivitása olykor meglepő és nincs összhangban az olvasó többlettudásával a végkifejletet illetően, de hát hogyan is lenne? A napló értő olvasásához és megítéléséhez pedig éppen ennek az érának az ismerete elengedhetetlen. Anne gyermeki vágyakozása, sőt, korához képesti lelki érettsége, bölcsessége, és értelmetlen halála teszi meghatározó, egyben abszurd olvasmánnyá a naplóját. Édesapja, Otto, amikor a Gestapo által átkutatott búvóhelyen megtalálta a jegyzeteket, úgy fogalmazott, hogy nem volt tudomása arról, hogy Anne ennyire részletes naplót vezet, és fogalma sem volt arról, hogy milyen mély érzésű a lánya, vallomása szerint nem ismerte jól őt.

Részlet Anne Frank naplójából:

„Az ember gazdagságot, tekintélyt, mindent veszíthet, a lelki boldogsága azonban legfeljebb csak háttérbe szorulhat, de újra és újra éled, amíg csak él. Amíg bátran nézel az égre, addig érzed, hogy tiszta a lelked és újra boldog leszel.”

Anne Frank naplója nehéz és megterhelő olvasmány, ugyanakkor más hatást vált ki gyerekként olvasva, hiszen Anne játékos gondolkodása, álomvilága hiteles, a gyermeki nyitottság mindkét oldalról garantált. A sorsának ismeretében, körbejárva élete utolsó két évének helyszínét, a napló részleteit újraolvasva lélekpróbáló Anne története.